Bemutatkozás

    Alice Shedwin néven születtem 11 évvel ezelőtt egy Meccamore nevű falucskában. Valószínűleg nem hangzik ismerősen, hiszen ez egy igen aprócska település, mindössze 1300 lakóval. 1300 cseppet sem unalmas ember él itt, például Hembren Jackson, a szomszédunk, aki 15 kutyájával él az apró, rozoga házában. Vagy Jill Mason, a történelem tanárnőm, aki nem hagyja el a lakását szeretett férje hamvai nélkül, és még sorolhatnám a furcsábbnál furcsább lakókat.
      A szüleim, a nővérem, az öcsém és én a Whesly hegy tövében lakunk egy régi házban. A hegy valójában csak egy domb, de Meccamore 2.legmagasabb pontja található a csúcsán.  Szeretek felmászni rá a barátaimmal, és legurulni onnan. A ruhánk természetesen mindig tiszta sár és fű lesz, amiért anyám leszid, néha meg is büntet, ha olyan a kedve. Ez nem akadályoz meg attól, hogy újra meg újra felmásszak és leguruljak. A hegyet sűrű növényzet takarja, tölgy és bükkfák mindenütt, a fák alatt pedig néhol megbújik egy-egy szeder vagy szamócabokor. Sokszor kaptunk gyomorrontást a tonnányi mosatlan bogyóktól. A növények mellett állatok is élnek itt. Nemegyszer tévedt le szarvas a kertünkbe, sőt egyszer egy farkas is meglátogatott minket, de erről majd máskor mesélek. Szóval kalandos helyen lakunk, és bár a házunk kicsi, óriási kert keretezi, amelyben rengeteg a felfedezni való.
       Most a családomról beszélek egy kicsit. Anyukám, Mary Slonn nem gyakran hagyja el a házat, hiszen annyi a tennivaló! Folyton mos, főz és takarít, és minket szidalmaz, amikor rosszul viselkedünk. Amikor nem dolgozik, akkor olvas. Engem is ő tanított meg olvasni még mielőtt iskolába mentem volna, aminek a tanárnő nem örült, mert ő akart az első lenni, aki elmagyarázza az olvasás rejtélyeit. Anyám előkelő ház sarja, édesapja, az én nagyapám egy gazdag nemes ember, a városban él Selly nagymamával hatalmas villájukban. Apám, Aaron Shedwin azonban egy favágó fia. Gondolhatjátok, hogy elsőre mennyire nem örültek nagypapáék, hogy egyszem lányuk egy rangon aluli férfihez készül feleségül menni. Azonban apu úgy elvarázsolta őket gyönyörű fafaragásaival, hogy nagypapáék végül örömmel adták hozzá anyut. Apám engem is tanítgat a fafaragásra, egyelőre nem sok sikerrel. Ügyetlenek a kezeim. Szívesebben szaladgálok, minthogy üljek, és fát munkáljak, de nem akarom megbántani. Apám nagyon kedves velem és a testvéreimmel, soha nem emeli fel a hangját, még akkor sem amikor anyánk már üvöltözik. Ezt szeretem benne. Szemüvegét az orrán hordja, ez viccessé teszi, mégis mindannyian tiszteljük a családban. A nővérem Tina régebben a legjobb barátnőm volt, de mostanában furcsán viselkedik. 14 éves, és azt hiszi magáról, hogy felnőtt. Pedig alig látszik nálam idősebbnek! Állandóan a barátnőivel császkál, és rólam mintha elfelejtkezett volna. Bezzeg a fiúkkal annál többet foglalkozik! Öcsém, Tommy még csak 6 éves, de esküszöm, hogy sokkal okosabb és érettebb az osztálytársaimnál. Segít megcsinálni a házi feladataimat, pedig még nem is jár iskolába.Ha felnő, zseni lesz belőle, az egészen biztos.Emellett játszani is jól lehet vele, mert nem rontja el a játékokat, mint a legtöbb kistestvér. Ez tehát az én kis családom.
          Suzie Bernill kiskorom óta a legjobb barátnőm. Mindennap együtt megyünk iskolába, és együtt jövünk haza. 2 utcányira lakik tőlünk az apukájával és két  bátyjával, a 13 éves Harry-vel és a 17 éves Freddel Azt sose tudtam meg, hogy hol van az anyukája, vagy hogy él-e még egyáltalán, de sokévnyi válasz nélküli kérdezgetés és kínós csend után inkább nem faggatom Suzie-t erről.A legjobb kalandjaimon Suzie mindig velem volt. Mindent tudunk egymásról, és ez örökké így fog maradni. Együtt járunk az elemi iskola 4. osztályába. A másik legjobb barátom Leo, akivel 2. óta vagyunk jóban. Leo-ról azt mondja mindenki, hogy csinos férfi lesz belőle, de én ezt valahogy nem látom benne. Ő a legviccesebb fiú a világon. Mindig megnevettet minket. Több barátom van még, például a dadogós Georgie, a kövér Zack vagy az okostojás Jane, akik gyakran segítenek egy-egy tervem megvalósításában, és számíthatok rájuk, ha baj van.
          Ez tehát az én életem. Szeretem a családomat, a barátaimat, a falucskámat. Még az iskolámat is néha. Sok kalandom van, amit el kell mesélnem nektek, és szerintem nem fogjátok megunni.